Ma mmegint olyanokat láthattam meg a tudattalan elmékben, ami fordított a világ nezetemen. Nem kívánom senkinek, hogy most induljon ezen a nehéz úton amin én jártam, de bizony ma volt olyan aki így van. Még nem tudja, de már sejti, hogy a férfi aki felelőtlenül bánt vele, aki csak használta, milyen nagy ajándék. Mások nélkül nem megy. Mások segítenek hozzá, hogy kibontsuk magunkat a réteg alól. Inkább halasnak kell lenni, hogy elvallaltak a „gonosz” szerepet. Nekik ez mind vissza fog térni az életükbe. A másiknak meg esély, hogy öntudatra ebredjen.
Bízom, hogy megértik. Én a mások oldal vagyok, ma már azon gondolkodtam, hogy Judit rendes. Mikor kapom az infót, hogy nem az. Nyílnak a csatornák… Látom… És mégis belül felmentem. Ahogy anyut is, apámat is. És persze mindenkit. Mert belül megölelnem ám őket…
Tudni tudom, hogy nem lehet… De hát én Teréz anya vagyok…
