El kellene hozzám jönni.
Tovább nyomozok a tanulmányaimban. Teljesen egyértelmű, hogy apámmal mi egymást leépítettük. Ő is engem én is őt. És most látom a képlet alapján, hogy Judittal is épp így. Döbbenet,hogy miket látok már. Miket tudok. Nekik se volt jó velem. Elvesztették önmagukat mellettem. De szennyes módon folyton rám tiportak, hogy ők legyenek felül. És most végre én álltam ki magamért. Hagytam, hogy tiporjanak. És ezt lehetett volna szépen is, felemelni a kapcsolatot, de nekik a győzelem fontosabb volt. Épp így a szabó kriszti. Tudatlanság miatt a győzelemre hajtottak. De szennyes módon nem lehet győzni, max csatát nyerni, a háborút nem.
Az viszont amiket megtudok iszonyú jó. Épp így a feher jucival is leépítettük egymást. De jó, hogy nem bántottam őket. De jó, hogy nem kell magamnak megbocsátani, de jó, hogy vége. De jó, hogy nyugalom van. Sajnos egyikkel sem sikerült szintet ugrani. De legalább nyugalom van. Most mindenki ezt érzi és ez jó. De az, hogy nem csaptam vissza, csak felvállaltam önmagam, esélyt adva az új minőségre az csodás érzés. Mert ez a lényeg. Annyira jó. Minden. Anyut is értem újra egy újabb szinten. És a Juditot is. Elég nekik kiállni magukért. Ez nagy feladat nekik. Megint tipikus én.. Full megértő vagyok.
Az a legszebb az egészben, hogy Judit, épp úgy mint apám épp a bosszút, a hatalmi harcot élteti. Annyira alacsony minőségek ezek..Gyuri is… Nagyon durva. tehát nem a megbeszélés, hanem a harc. Ellenben iszonyú felszabadító az amit most én tudok. Érzem a hartalmi harcát a Juditnak, lubickol, hogy újra Ő van felül, s nem adta oda magát. Apám…ez apám. Miközben én meg átnézek efelett már. Annyira édes. Tudatlanaok az emberek. De, tényleg. Ha megértenék, hogy mi a lényege annak ami itt történik, akkor nem egymás ellen küzdenének, hanem kiállnának úgy magukért, hogy végre új szinten tudjon megnyílni a kapcsolat. Mennyi ideig hittem, hogy több nálam…aztán kiderül, hogy a fenéket.
Ma írtam egyik ügyfelemnek, hogy nagyon nemes szíve van. Mert tényleg az. És egyből írta vissza, hogy az enyém is. Igen. Lehet. Ami ma történt a tornán abból is érzem, hogy jók vavyunk mi nők együtt. Hogy kiállunk magunkért, mer lehet, mert szabad, és ez működik. Támogat az edző. nem kicsit. Én vagyok a kisebb. Végre nem én adok, hanem én kapok az előttem járóktól. Végre érzelmileg elérhető az aki előttem jár, s nem tipor, hanem támogat. Bár a Mester is ezt tette velem. Most is. Szóval volt már rá példa. Meg kell értenem anyut is meg Juditot is eg yúj szinten. Had harcolgassanak, nekik életfeladatuk, hogy kiálljanak magukért. Jó, megint hülye vagyok, mert nem úgy ugye, hogy rajtam végig tipornak. No, a lényeg, hogy nekem nem lehet hatalmi harcot tartani, ha már én tudom, hogy mi a helyzet velük, de ettől függetlenül ki kell állnom magamért. Ők meg csak had harcolgassanak, had erősködjenek. Már nincs rám hatással.
Jajj, olyan jó itt lenni. Átlátni, nem bántani. Megérteni. De jó, hogy nem bantottam senkit. De jó, hogy békében, de határozottan csináltam. Hagyva, hogy azt tegyenek amit akarnak. Akár energetikaig bántva, akár szóval. De jó. De jó. De jó, hogy nyitva hagytam az ajtót, hogy a másik meg tudjon ujulni. De jó, hogy így nem bennem van bűntudat.
Mindenkinek el kellene jönni hozzám. Mindenkinek.
