A férfiakat szeretni kell. Főleg azt amelyik támad. Neki van a legnagyobb szüksége rá. A dédanyám szerette a férjét, de rosszul. Rosszul mivel anyukájától nem érezte a szeretetet. De az a nő amelyik beggyógyítja anyjával a, sebeit, az simán át tud szeretni egy Gergelyt a sebén.
Most, hogy túljutottam szeretettel anyámon, én a Gyurit is át tudnám szeretni a, sebén. Azért mert látom. Olyan szemmel ami csak akkor nyílik meg, ha egy felfelé él. Apámat is látom így. Nagyon nagy bizalmi térre van szükségük. És meleg, jóságos szeretetre.
Olyan jó így szeretni.
De, ez nem ám azt jelenti, hogy vágyom olyan ferfira aki áttipor rajtam. Sőt. Ilyen rezgéssel mint ami most nekem van, azzal esély sincs, hogy apám, Barnabás, Gyuri „félékkel” kapcsolódjak. Nincs felület ahol jó vagyok nekik. Ők hatalmat akarnak s nem bizalmat. Lehet sérült, de akarja a változást, a bizalmat. Ezzel a jósággal ami bennem van bárkit be tudok fogadni, aki ideáll mellém és meglépi a lépéseket. Annyira jó így szeretni. Végre azt a belső magomat élem, amiért leszülettem. A Teréz anya minőség. Persze, tudok szenvedélyes is lenni. 😉
Reggel
Kellett nekem leírni a Barnabás nevét, vele álmodtam 🙈😉. Tudtunk együtt működni. Tudtuk egymást támogatni, nincs harag köztünk. Ez jó érzés. Nagyon. Nekem fontos, hogy béke maradjon mindenkivel.
