Az égi energiák fölfelé segítettek ma élni. Én egyébként úgy érzékelem, hogy lejárt egy karma kör. Nem akarom elkiabalni, de mintha így lenne. A kudarc legmagasabv fokán vagyok, és a, szabadság legmagasabb pontján. Elmondhatatlanul fontos volt számomra, hogy a családommal bekem legyen. Csak azt tudtam elkepzelni, hogy együtt érünk át. De ez lehetetlen. Egy Teréz anyanak magyarázd ezt meg.. Míg az utolsó kis szalmaszál is el, addig reménykedik, hogy más is, érti a, szeretetet. De nem. Olyan mintha veglef6delfogtam volna, hogy nem lesz így. Más útjuk van. Még ott tartanak, hogy én vagyok a gaz. Mondjuk ez engem nem befolyásol, ha akarom keresem őket. Mint ahogy a Juditot is hívtam. Nekik volt kar majuk velem. Én tok jól vagyok, és velük is belül. Tény, hogy sokat dolgoztam magamon. Anyunak megadtam, h szolgalom, apámnak a hatalmat ( Gyuri az apam), tesómnak adok. Vége. Se megfelemlítés, se harc, se harg, se düh.. semmi! Öröm. Az van. És nálam a kudarc élmény. Ez is olyan jó. Mert magamnak már soha nem kell megbocsatani, hogy nem szerettem őket. Ők győztek. A győzelem mindig vesztes pozíció. Úgyhogy naagyon jó nekem a kudarc. Nagyon! Szabadság. Nulla onbantas, hogy nem szeretek. De! Szeretek!! Nagyoon.
No, de a lényeg, hogy jól vagyok. És a napom is jó volt. És bizakodó, és szerelmes, és juhuuu.
