Újra és újra. Olyan mintha mosolyt ragasztottak volna az arcomra. Ez a szerelmes érzés. Tudod, amikor boldog vagy és annak, hogy más jól van, annak is örülsz. Szerintem itt kapcsolodni elég kivételes dolog. Amikor örülök Neked, s te us nekem. Őszintén tamogatoan gondolsz rám mert én us rád. Elkepesztoen jó itt. Nincs bennem naivitás, látok, érzek, tapasztalok. Nem feledem, hogy miközben jöttem ki a dualitásból ki volt aki támogatott. Ki volt az aki azt mondta, annyira klassz, hogy megleped a változást. Csidallak érte. És én épp így örülök az útjának. És ki volt az aki bármilyen úton módon másként reagált rám. De mégis, mivel egyek vagyunk, így magamat utasitaam el ha nem szeretettel gondolnék bárkire is az úton. Csodás itt ezen a ponton. Nincs nehézteles, csak öröm. Hiszen mindenkire szükség volt, hogy ezt érezzem amit most érzek. Szavakkal kifejezhetetlen amit érzek. Mindenkinek köszi. Biztonság. Bizalom. Szeretet. Egyensúly. Nemes szív. Adni, szolgalni. Kapni, erezni. Bújni. Csend.
Áh… A mindenség terében vagyok. Leirhatatlan.
Később
Még mindig az az öröm ami volt. Leirhatatlan így létezni.. Nem is tudtam, hogy van ilyen. Két év alatt kb 457844 embert „fogyasztottam” el, vagyis dolgoztam le velük a kar mákat, és a lelkem szárnyal. Elmondhatatlan mennyi mocskot, szennyet, embetelensegst, tiprasat kaptam, és bennem semmi rossz érzés nincs. Semmi. Semmi. Szállok. Én irigylem azokat akiket közel engedek. Ez itt most nsgyon meleg, elfogadó szeretet. Sokáig éltem fagyos királynőkent. Kiolvadtam, ontom a befogadását a jóságot. Az elfogadást. Persze véleményem van. Én irigylem azt aki közel jöhet. Magamat is ebben a nagyon mély és elfogadó szeretetben tartom. Másnak is ezt adom. Leirhatatlan amit érzek. Fülig ér a szám. ❤️
