Furkeszem a teret, hogy merre menjek, ugyanis emberekkel nekem nagyon jo5. Most már. Mert csak pozitív a megeles. Emiatt aztán nagyon erős a vágy, hogy kapcsolódjak. És nem mellesleg a férfinak is mutatnam magam. Hogy össze tudjunk találkozni. Jajj, mennyire vagyom rá, hogy itt legyen. Ne is itt! Én legyek ott ahol ő van. Szeretni, odabujni, inspirálni.. Befogadni. No, ez vágy. Most szólok univerzum, hogy az ellenállás engem nem érdekel. A harc, a hatalmi szarok.. Szóval ilyen kizarva.
Az akivel járok színházba, hosszú idő után valahogy megértette, hogy kár harcolgatni velem, mert én nem harcolok. Feladata. Szeret. Gondoskodik. Mániája volt, hogy folem kerekedjen. Kapott pár falat erre, és rajott, hogy itt nincs hozzám ajtó. Aztán mivel úgy tűnik számítok, jött azon az ajtón ahol nekem jó. Végre. Örömmel fogadtam. Szereti ha szeretem, és egyébként csodál is. De annyira földhöz ragadt, a lovehoz, a kényelmez, hogy kb kínai voltam neki eleinte. Van, hogy most is csak udvariasan Aha-ázik ????. Látom, érzem. Hagyom. Van gondja azzal, hogy befigadjon. De akarja. És ez szamit. ❤️. Én meg stabilan tartom magam, mert olyan erős a földi síkon, olyan teremtő ereje van, engem simán elmos. Szóval van dolog egymás mellett. Érzem. Azt is, hogy befogad, de van, hogy sokk vagyok neki, akkor leallok ???. Akkor értem, hogy azt gondolja : hogy lehet ekkora hülye?! Ez hisz a mesékben?? És amikor ez lecseng benne, akkor újra tud csodálni. De érezhető, hogy bármit bármikor nem mondhatok??. De mivel szeret, nem leural, mordort tart hanem kinlodva, de mindig tovább lép egy kicsit. No, így fogom a szeretet felé inspirálni a Páromat is. Szeretettel. Befogadással. Hú de várom!!
Csodás az élet. Csodás a kapcsolódás azokkal akik hagyják, hogy megtörténjen az aminek meg kell. Itt már nincs mordor. Itt haladás van. Kimaradás, aztán visszavonulás, a másik által jött energia bedolgozása majd újra előre haladás. Yes!! No, így induló párkapcsolatot szeretnék univerzum. Valószínű ezért kellett ezt leirnom.
