Ugy tűnik elment a Mesterem a fénybe.
És nem vagyok szomorú. Hálás vagyok. Ő az aki megtanitott szeretni. IGAZÁN szeretni. Apámat anyámat, mindenkit. Azzal együtt amit kapok tőlük. Hogy lássam át, hogy nekik se könnyű. Hatalmas dolgot tett velem ez az ember. Atformalt egy új szintre. Azt érzem boldog. Az amit ő képviselt arra nincs még kész a világ. Vagyis most jön be… Ezt a fajta szeretetet kevesen ismerik még.
Boldog vagyok, hogy én igen. Bízom, hogy én is át tudom ezt adni másoknak. Például azzal, hogy ki írom magamból a Bennetek is josagga változik ahogy formál. Főleg aki régóta olvas… Őket biztis nagyon formálja már. Örülök. Terjedjen csak ez a tudás, és minőség.
Az, hogy bármi van is, add oda a szabad akaratodat a végső célnak. Nekem a végső célom egyike az éltető kapcsolat, ezért sokmindent el kellett tűrni, hogy ideerjek. Nem baj. Az ami a szívemben van, leirhatatlan. És persze védeni is meg kellett tanulni magam.
Köszönök mindent Mesterem. ❤️
Nem volt boldog, azért ment el. Nem szerették a nok. Ju.. Nem tudta szeretni. Nem volt benne az a gondoskodó minőség. Apám se volt boldog mikor elment. Szüksége lett volna a nőre, aki atvezeti. Nagyon fontos szerepük van nekünk nőknek. Fontosabb mint hinnénk. Ezért szükséges magunkat meggyógyítani először. Apaink, anyánk sérülésektől megszabadulni. Hogy szeretni tudjuk a férfit. Aki arra vár, hogy szeressék. Sokat hibáztunk az úton. De tanulni vagyunk itt. Lehet másként eztán. És lesz is. Szeretni kell a férfit. Ennyi az egész. Szívvel. Apankkal kell kezdeni. Bármilyen is volt vagy van. Ítélet nélkül.
