Épp kivagyok. Elkaptan egy emlekkepet azt dolgozom fel.
Onnan indulok, hogy képzeld el, hogy egy Gergely van mellettem ma… Tönkrevágna.
Szóval örömmel indulok, minden heppi. Közel a természethez csodásak fák.. Minden.
Oda érek alma földre. Kezd szexuális vágyam lenni, ez tudom, hogy onbantas, és a kaja is ez. Ezeknek még többször a mélyére kell szállnom, és nyomozni, de most itt tartok, hogy felismerem mi micsoda. Oké, de akkor honnan jön ez a cucc.. Miért bantom magam, minden ok.
Most volt, hogy egyedül mentem almát szedni meg soha így az élmények se jöttek így fel, de persze az érzések ott voltak, de a beszéd elnyonta… Lehet, hogy épp szidtam valakit az jól el tudja nyomja az érzéseket. Nem fejtem ki, hogy hogy jutottam oda, de gyerekkor. Almat szedünk. Én imádom. Apám flegma, lenezi az almát, anyám sík ideg, és egyre eriszakosabban tolja : nem érted meg?? Már mindenki hülye.. És minden is. És hibás is. Nem csak az alma már mi is, mindenki… Miért ilyent szedek miért nem olyant… Figyi, brutal…
Persze engedtem feljonni, úgyhogy még most is kivagyok. Nincs vége a folyamatnak. Képzeld el, hogy szólok ety Gergelynek, hogy kivagyok.. Hagyjon kérem most.. Tartson keretet.. És onmunkazok alma szedés közben. Számomra elképzelhetetlen, hogy egy férfi akinek őszintén beszélek az érzéseimrol leural. Agyja ég, hogy már ne legyen bennem olyan infó, hogy ilyen férfi jöjjön. Adja ég!
A legtöbb ember azt se tudja mi baja. Lát ezy képet, és a tudattalan azonnal reagál. Vsgy egy zeneszamra. Bármire.
Tisztán élni nem könnyű. De Gergelyekkwl képtelenség. És hát ami még megdobbentett, hogy bocsánatot keregettem az almaktok, h leszedem. Bantom. Nagyon finoman nyúltam az összesez. Érző lenykent kezeltem őket. Finoman, lágyan. Egyet eldobtam, hogy kicsi… Szted?! Rohantam bocsánatot kérni ?. Ez a nem bantas jó erősen beivodott.
És persze sirok..
Mikozben arra vagyok, hogy valaki csak annyit mondjon vagy éreztesse, hogy itt van. Nem kell engem meggyógyítani. Megoldom magam, de az élmény nyomaszt, hogy ebben a ki szolgáltatott helyzetben rám lép. Muszáj belwmennem, akkor is ha újra így lesz. Mert ettől még félek. Vagy tartok, vsgy nem is tudom. Porig zuzna, de mivel ez egy emlekkepem úgy lesz vége, ha újra és újra megcsinalom. És hagyom, hogy tiporjanak meg.
Annyira kemény ez, hiszen jól vagyok. Nem kicsit. De ezen a kapun még át kell mennem… Mikozben bennem vannak a félelmek. Küldj egy Gergelyt istenem, had adjam oda a lelkem s legyen meg aminek meg kell lenni.
Annyira vágyom egy olelsre. Félek. És közben tudom, hogy nem az én félelmem, de annyi becsapas volt már. Számtalanszor odaadtam a lelkem..
Kezd oldodni. Félek.
Fel is oldódott. Mik vannak az emberben?! ?. Ami tény, nekem az embertelenseg segít a legtöbbet. Az szabadít fel igazából úgy, hogy harag nem marad. Csak a hála marad. Úgy tűnik még mindig szükségem van Gergelywkre, hogy gyógyuljak. De az igazi férfi az nem lehet Gergely. No, akkor ma is egy kicsit közelebb kerültem hozzá. És még nincs vege a napnak, bármi lehet még ?
Istenem, de jó újra minden. Fülig ér a szám. Néhány óra alatt megint közelebb kerültem önmagamhoz. Néhány emlekkepet ki kellett tenni a fejemből. Hozzateszem, hogy ott az almás kertben a tulaj épp olyan mint apam. Alkata, stilusra is. Sokat segített nekem. Muszáj bizni. Hinni.
Voltam ma postán is. Az is kibiritott. Annyira alul értékeli magát minden postás. Éreztem a bőrömön, hogy semmire se tartja magát aki ott van. Egy bűntudat gyártó cég, vizes, toldozott foltozott vakolat, kijárt parketta, nincs WC… Brutal. Értektelenseg érzés csúcsa. Míg az ember benne van nem látja. Jöttem a falvakban és emlékeztem s pistasokra. 100 éve egy helyen. Minden nap ugyan az. És én is így éltem. Túl sokáig. Nem tudom, hogy mi lesz holnap, bármi lehet. De ezek a képek amik maa, fejemből kijottek es felül kellett írni ezek szörnyek.
Döbbenet, hogy kb 4 éve még hogy éltem. Vagy 10. És ma mi van. Főleg belül.
