Fülig ér a szám. Az örömtől, a haláltól. Azokra gondolok, akikkel lehet haladni. Akikkel őszinte vagyok, és új kört nyitunk. Mint ma a gumis. Ajándékok. Ajándékok ezek a pillanatok, kapcsolatok. Korábban a másik félre figyeltem, mmint azokra akik a jatszmas, harcos teret biztositjak. Most meg elcsendesedwtr minden, és bár van így is harcos tér, játszma, de korántsem ez a fontos. Hanem ők. Ők akiknek bár nehéz, de újra és újra előre lépnek velem. Leirhatatlanul boldog vagyok. Fekszem az ágyban és mosolygok. Csak úgy. Azon, hogy milyen boldog vagyok. Alig várom, hogy ezt az örömöt A FERIVAL is megosszam. Hogy röpködjek neki. Hogy sirogassak. Ui: ma is sirtam ám. Ma örömömben. Nagyon fogja ez a férfi élvezni ezt. Én meg azt, hogy viseli. Hogy, tart.
Olyan biztonság éreztem van mint még soha. Érzem, hogy szeret. Nem kicsit. Eszméletlen érzés. Ez már teljesen új kör. Teljesen. Itt valami egész más működik mint korábban. Mefefyszer mondom, itt vannak apa és anya karakterek is, de kit érdekel már?! Megtanultam megszerezni őket, s most juhuuuuuu van. Az újban is van feladat, de nem mindegy, hogy milyen teret tesz valaki körém. Ilyen gumis felé tér a jó. Ma, délután azon gondolkodtam, hogy sirogatnek e neki? És igen, igen!!! Velem erezne, de stabilan állna mellettem. Nem megnyugtatta, csak tartana a teret… És abban pont bent van az, hogy ITT VAGYOK, SÍRJ CSAK. Micsoda ajándék ez nekem..
Szóval univerzum, érted, hogy érted hogy leeeciiii. De nehogy a gumist küldd!!??????
