Megy előttem egy kar ma yogi. Már többször lecseszett, de csak mert még nem vette észre, hogy hova akarja lokni az élet általam. Én meg ezek bár fajtak, de nem ültem fel rá, továbbra is szeretettel voltam felé. Most kezdem érezni, hogy beáll a harmónia köztünk. Tudja, hogy ő ki, s én ki. Ő az aki amikor segítőnel voltam azt mondta, lélek síkon, hogy ügyes vagyok. Ezek olyan jó érzések. Mmint a harmónia. Hogy rend van. Ő megy elől és tart. Yes!! Én meg követem. Mint a Mesteremet. Mondjuk ehhez hozzá tartozik, hogy lehet, hogy soha nem fogunk beszélni már egyikkel sem. De a lelkek érzik egymást. Nekem ez pont elég.
Csodásan ébredtem. Szállok. Repülök. Yeees
