Ez is apam kar mája. Nem hiába, ő nem járta le őket, tovább adta. Egy nagyon erős hitrendszer feloldasban vagyok. A testvéreivel. Az elmúlt napok eseményei eljuttatrak a maghoz. Hozzájuk. Döbbenet ami itt megy.
A, tanári minőségemet úgy kaptam meg, ha ezen a beavato úton végigmegyek. Alig aludtam. Nagy cucc ez. Lehoztam egy, olyan energia mezőt a tanfolyamon amiben mélyen lehet gyógyulni. Nagyon erős. Nagyon lesz hatása. Csak jussak túl rajt. Egyenlőre mindenem fáj. Egy olyan mintat bontok amu mélyen meghatározó rengeteg dinamikát körülöttem. Dobbenetes.
Apam ujjong a mennyek országában. Büszke rám, hogy megcsinalom. Ő túl gyáva volt ehhez, amit most teszek. De szenvedett a testvérei viselkedesetol. Minden ilyen trutyit rám hagyott, hogy oldjam meg. Jó fej. Én itt kinlodok az ágyban a, testembol engedem ki a, szart, ő meg csapkodja a tenyerét, dörzsöli, h „EZ AZ, MUTASD MEG NEKIK!!” ennyire jo fej. Drukkol. De meg nem csinálta.
Mindjárt 10.És még mindig nincs vége. Brutal ez a cucc… Iszonyú erős kar mikus kötés ez. Egyébként az volt a kiút, hogy meg kellett mondanom nekik, hogy csalók. Így lett Felszabadulás. Apám nem merte nekik megmondani. Félt. Pedig tudta, hogy azok. De az energia még dolgozik. Bár már a helyemen kezdek lenni egy új szinten.
Szokott jönni a Gyuri, az egyik tesója. Körülötte forgott a világ. Örök elégedetlen pesszimista, de minden legyen úgy ahogy ő azt akarja. Hoborgott. Apám odaszolt… Gyuri.. Intve ezzel, hogy csippantson vissza. De ő itt megallt. Képtelen volt tovább menni. Én épp ezt csináltam tegnap. Pont úgy szóltam egy nőnek. Finoman. „már megint irányítaaz”. Engem is ő akart. Békén. Szolgáltam. Dög unalom. Ezeket leste apam. ? Jó hát nem csinálta meg. Nekem kell velük „leszamolni”, szeretettel. János is volt és öcsi is. Öcsi… Jesszom abba mennyi elfojtas van. A János meg, ah szóra se érdemesek. Vége. Nem a kapcsolatnak, a mintának. Hányok tőlük. Mikozben meg szeretem őket. Miért nem tudja megcsinalja mindenki a, részét?? Sokkal könnyebb életem lett volna ha, apam megcsinalja amit vállalt. Te, aki olvasol, csinálod? Vagy adod tovább a, terheket?
Még nem értem át bakker. De már alakul.
Nah végre kezdek nevetni. Azt mondja öcsi utód : ő megy az útján aki jön vele jön aki nem az nem. Értitek??? Én, aki merfoldekkel előtte járok nyugodtan haladhatok vele ????. Apámat hülyének nézték, pedig kimagaslóan több volt náluk. Úgyhogy teljesen egyértelmű, hogy nekem is be kellett vonzani ilyen embereket, hogy ez a kar ma végre megszunjon. A János utód meg elhiszi magának, hogy felém került. Egyszerűen annyira nevetséges, hogy az már fáj. Az okosok. A János lánya is okosabb nálam. Volt itt egy ilyen karakter is. Egyszerűen annyira kicsinek érzik magukat, hogy ez az egyetlen eszköz, hogy kitorjwnek, az odaadást nem ismerik. Jól van. Semmi baj, de dög unalom.
Végre oldódik.. De jó. Apám nem tudta mit ér, csalásban éltek és nem találta a kiutat. Ilyen a világ. Becsapjak egymást az emberek. Megy ez addig míg valaki leszarja, hogy becsaptak. És ez vagyok én. Tovább lép. Szeretettel.
Nooo, jól van. Még egy mélység kutatás és vegeeee. Szabadság. Ez az. Rosseb a kar máit ??
11:08.
Vége. A konklúzió : be lehet hozni a mocskot, a szennyet a kapcsolatba, de ott vége is van. Imádom ezt a könnyed életet. Yes!!
13:00, nem volt vége. A „János” az fájt. Jobban mint hitte apám. De, aztán abból is felszabadítottam magunkat. Sírós volt. Ott ült egyedül kint az udvaron. Gubbasztott. És fájt neki ami történt. Becsapva érezte magát. A külön út lett a megoldás. Ezek fájdalmas dolgok. Tudattalanul is hatnak ránk a kapcsolataink. De, ha átlátom akkor meg is oldom. Mondjuk ettől még becsapta. Mert nem volt vele őszinte, csak fölé kerekedett.
VÁÁÁÁ, megmondtam a „Jánosnak” is, hogy kár volt csalni. ÉdesIstenem ez a kar ma is lejárt. El mertem veszíteni. Pedig Őt szerette apám, én is azt aki meggyártotta nekem ezt. Hát de a kar ma az kar ma. A Tisztesség az tiszesség. Nem lehet mocsok körülöttem.
