Tegnap azt kérdezte valaki, hogy velem akkor bárki bármit csinálhat? Mondtam, hogy igen. Bárki bármit. Szabad akarat. Max védem magam, ha, szukseres, de bárki bármit.
Épp benne ringok egy olyan térben ami biztonságot ad. Elkepeszto.
Egy pár hete volt egy olyan ügyfelem, aki folem kerekedett. Már annyira untam, hogy még mindig ez a szar energia. A harc. Elengedtem, kiszolgaltam. Odaadtam magam teljeswn, annak ellenére, hogy az érzés az volt, még mindig ez van… Elkonyvektem a kudarcot. Győzött. Oké. És nem. Kiderult, hogy bár nehéz volt neki, de visstajott. És teljesen nyitott állapotban. Mondtam neki, hogy leuralt. Mindent mondtam, és átfordul. Itt fordult át minden. Azota csak odaado ügyfelek. Nevetünk. Sírunk. Teljesen nyitott állapot van. Nem kell védekeznem. Felni. Az utolsó armanykodo is kiporhette magát. Cuki volt. Olyan leveleket ír, hogy csak néztem. Önmagát szépen kiporhette. Hát ez ilyen. Ez a biztonság csodálatos. Bármi jöhet. Bármi. Elfogadom. Nagyon vagyom rá, hogy a férfival is negeljem ezt a biztonságot. Végre nem felek. Senkitől és semmitől. És hát nyilván emiatt nincs harc. Tegnap is egy olyan hölgyet bontottam ki, aki full zárt. Mondtam mindent. És semmi ellenállás. Semmi. De egy gramm se. Néha a komoly arca elmosolyodott. Főleg mikor kézzel lábbal mutogattam. Beengedett. Tövig. Mekkora ajándék. Édes Istenem!! Leirhatatlan amit érzek. És most ferfiba is, ferfival is ezt teremtem. Egy dolgom van. Szolgálni. És akinek ez jó, az jön és marad. Csak ez számít. Puuusziii.
Ui: nagyon boldog vagyok! Nagyon. Nagyon. Naaaagyooooon.
