Ülök a kanapén, ruha nélkül és gyönyörködok ebben a csodás érzésben ami bennem van. Meg sem tudom fogalmazni, hogy mi. Egyszerre szabadság, és szerelem. Leirhatatlan úgyhogy meg sem próbalom leírni. Ma volt egy ügyfelem akit épp így kicsinalt az anyukája mint engem. Topara van a belső gyermeke. És közben egy iszonyú erős nő. Pszichológusnal volt előttem aki ugye meggyozte, hogy anyu hülye, szakitsa meg vele a kapcsolatot. De ettől se boldog. Hát mondom én mennyivel magasabb szint ez. Nem sokkal, nagyon sokkal mint a pszichológus által javasolt. Nekem is javasolta több segítő is hogy hagyjam ott anyámat. Meg is próbáltam, de szarra se jó ez a megoldás. Én szeretni jöttem a földre nem harcolni. Ez még akkor nekem is szint volt mikor a Gyurit olvastam. 3 éve kb. A nő saját élményként élte át, hogy milyen a belső gyermeke. Egy pled alatt láttam. Ott bújt el a világ elől. Látszólag nem látszik senkit, hogy mit tartogat. Belekezd egy hosszútávú folyamatba velem. A legjobb döntés. Azt mondta, hogy ő is úgy szeretne beszélni az anyukajarol mint én. Reális, de szeretetteljes.
Fix, hogy a világ fordul meg ha kar ma yo gázol.
Irtam már, hogy milyen boldog vagyok.?! Neeeem?! Nagyon. Nagyon. Nagyon. Áldás és védelem van az eletemen. A minap úgy belejottem a munkamba, hogy csináltam egy újjászuletes meditációt. Annyi erőm van. Azt veszem észre, hogy fel se tűnik, hogy dolgozok, mert imádom és örömmel élem meg. Elvileg lesz egy másik ember is aki 12 alkalomra jön. A legjobb döntést hozzák meg. Ennél nincs jobb technika.
Még kicsit manifesztálom a békés férfit, aki passzol hozzám ebben a gyönyörű érzésben, aztán alszok. Jó éjt.
