Őszintén tudtam beszélni Szalai Gergellyel!! És meghallgatott, nem bántott. Elmondtam amit érzek, és nem féletem. És kértem, hogy had bújjak oda hozzá, és az is ment. Gyerekkkeeeek!! Ez ám az élet! Presze sírtam. Nem kicsit. Oldódott minden. A lelkem, hpogy od tudtam adni magam, és nem bántottak.
Erős ez a nap. Köuben arra gobdolok, hogy Juditnak és Anyunak nem könnyű. Persze megint lehet, hogy a naivitásom vezet, de biztos, hogy nem okoz nekik jó érzés, hogy elléptem tőlük. De, nem akarok örökre. Kár, hogy Judit betámadott. Mindegy. Anyu is próbálkozik, a saját módján. A telkemre vizet és villanyt vezettet… Ez oké, de közben tipor. Elég érzelmes napom van. Együttérző. Jó nagyon. Én szeretem ezt. És hát a Gergellyel is béke van. Éreztem, hogy szeret. Szerette Ő a dédanyámat. De, mivel egy igazi tulok volt, azt gondolta, hogy a dédanyám ereje is erre való. Fölé kerekedni való energia. Mindegy, a lényeg, hogy ide is eljutottunk. Ezek mind szükslges lépések, hogy a tulok nélküli férfihoz hozzá tudjak kapcsoldni. TULOKSÁG nélküli férfi a cél:) De, míg a tulkok gyülekezést mélyen meg nem szeretem addig nem mozdul a tér. Apám már pipa. Most Gergely is. Földig hajoltam a teremtő ereje előtt. És befogadott.
De, jó volt sirni!
