Jajj de örülök most. Kb egy éve megismertem egy ferfit. Jóba lettünk érezhető volt, hogy kölcsönös a, szimpatia. Aztán ahogy lenni szokott, kar mája lett velem. Szerettem volna atveszelni mellette ezt az időt, de nem lehetett. Egyre jobban piszkalt. És akkor leleptem… Még egyszer utoljára jeleztem, hogy faj amit velem tesz, nem számított neki. Nem látott meg, kar maja volt. Vak volt rám. Eltavolodtam. Egyszer ő közelített, kedvesen. Én is kedvesen visdza. Majd rajott, hogy én a kedvességre nem megyek vissza hozzá. Ez után újra utánam rúgott. Tehát még nem volt szabad tőlem. Akkor nem olyan régen kitiltott. Mert6az Isten kezdte felvinni a dolgát. És most, hogy megnyugodott írt. Bántotta sztem amit tett, mégis csak szeretett, és most, hogy jól van a lelke is békét kívánt velem. Szép ez. Mondom én mindig, hogy a lelkek, a szivek tisztasaga érzi egymást. De jó sztori ez ma. Hálás vagyok érte. ❤️❤️
Csak, hogy tisztázzuk, mi történt: EGY FÉRFI ODAADTA MAGÁT NEKEM , ERŐBŐL! Nem gyengeségből. ERŐBŐL. Bízott bennem, hogy befogadom, és közben maradhat erős is, nem kell lemondnai önmagról. Én meg?! Befogadtam. Meghajoltam, üdvözöltem, és meghajtottam a fejem, amiért szolgál engem. (Nem sutyiba jött vissza, nyíltan eygenesen. Semmi feleslges cucc. Tények. Édes Istenem, yes! )
Ma is mint tegnap, ilyen emberi , szivből érintkező kapcsolódások voltak. És még nincs vge a napnak:)
