Tegnap teleraktam az asztal kártyákkal. Kiraktam apam aspektusait. Inkább így mondom minőségeit. Nem ez volt a célom, hanem a körülöttem lévő embereket rajtam ki. Főleg azokat akikkel bezarult az ajtó. És amikor Kiraktam jöttem rá, hogy ez mind apam. A kulcs az volt, hogy mindegyik vegigtiport rajtam, manipulált, vagy ami belefert, és én kidolgoztam magamból és vége. Olyan szép ezt látni. Érzem, hogy ki mit érez. És az is békével tölt el.
Mikor apam elment akkor kezdtem el levetni magamról mindent ami maszk. Kívül és belül is. Elmaradt a smink, az ékszerek, a kalapok, a táskák.. A körmök. Egyszerű ruhába jártam. És járok. Aztán belul is így változott minden. Az asztalra kifejtetett emberek mind ebben segítettek. És ami a legjobb, mindenkivel békésen sikerült ezt intézni. Szeretettel kiszolgaltam őket.
Valamiért ezt fontosnak éreztem leírni. Tok jó látni ahogy sorba nyílt ki a, szemem, és sorba zarodtak be az ajtók. Mert kidolgoztam. Ők jöttek, megtettek a „kötelességünket” en kidolgoztam és vége.
Nagy retegtol váltam meg a múlt héten.
És amit még Kiraktam az anyu. Sztem annyit dumáltam neki, és ahogy én emelkedek ő is, szóval úgy tűnik, hogy ő stabilizalodik. Már nem azzal tölti az energiáit, hogy rajtam agyaljon, és pistkaljon, hanem a, saját dolgait rendezi. Ez extra fordulat ám. Mindenki változik. És ez tok jó érzés.
Ui: egyébként a már szokásos : tök boldog, szerelmes rezgesswl teli reggel. Imádok így ébredni ❤️❤️
