Tegnap egyik ügyfelem képlete épp olyan volt mint apame. Mikor másoltam fel a konzultáció felvételét a jutubra, belekattintottam. Pont oda ahol meglatom a képletet, és jelzem, elmondtam az ügyfélnek is, hogy olyan mint apame. Néztem az arcom, a hangom. Teljesen ellagyultam mikor meglattam. Őszinte gyermeki öröm volt bennem. Olyan jó volt látni. És most hajnalban emiatt ébredtem fel. A hála érzés miatt. Hogy hány embernek kellett vállalni, hogy úgy bánik velem, hogy iderjek, hogy a kar máimat fel tudjam oldani. És, hogy ők ezt vállalták. Értem. Miattam. Leirhatatlan az a bőség érzés amit érzek. Beletem minden területén ez áramlik. A jóság a bőség. Hány embernek kellett értem vállalni azokat amik történtek. Nagyon hálás vagyok.
Most extrán értem, hogy milyen jó, hogy nem tudok nem szeretni. Egész életem arról szólt, hogy ezzel küzdöttem. Most meg ezért vagyok a leghalasabb. Szeretni jöttem a földre ez fix. És mutatni másoknak, hogy hogy szeressék önmagukat és másokat.
Köszi Srácok, hogy vállalatok értem. Extrát tettetek velem. Főleg a szüleim, és azok utódkarakterei❤️. Deeee, ne feledjük a tejcsarnokos utódokat se…. ???
Ezt már reggel :
Álmodtam. Háborús övezetben voltam. Gyalog jártam. Senki sem bantott. Sőt.. Voltak katonák akik szóltak a másiknak, hogy ne vegyenek észre, engedjenek az utamon járni. Elsetaltam a hatizsakonnal minden veszélyes helyzet mellett. És tudtam, hogy az erdőn túl ott a szulofalum. Közelebb volt mint hittem. Néhány lépés múlva megpillabtittam a sárga 3 ablakos hazat.
Már semmi sem volt az mint ami volt. Főleg én nem. Nem mentem be, de láttam anyám fáradt lelket és testet. Nem ismer. Fogalma sincs ki vagyok. Már nekem se fáj, hogy ez valójában soha nem is, érdekelte. Idegenek vagyunk. Ez megérint, de megyek tovább….
Haza tértem. Hogy el tudjak indulni.
