Szerencsés vagyok. Ma is kaptam már egy „taslit” 🙂 Ami arra emlékeztet, hogy csak a saját hangomra figyeljek. De, közben szeressek. Legyek kedves. Senkit ne bántsak meg, nehézséget ne tegyek a térbe. Van mit tanulni ezen a téren, úgyhogy hálás vagyok a tanításért. Viszanéztem reggel egy csoportban készült videót, amit én vezettem. Milyen finom lettem már. Nagyon jó látni. Minél több taslit kaptam, annál jobban hallgattam a saját hangomra. És ez ma is így van. Már csak megéintett, de mélyen nem ért hozzám. Gondoltam: „jól van. Viszlát.” Ezek még azokból a körökből való lecsengések ahol így beszélnek egymással az emberek: NA!, és a többi. Már megvan a kivezető út ezekeből a körökből rég, hogy reagáljak rájuk, de már unalmas.
Hát, de nem reggel írtam le, hogy elég volt ebből a körből?:! :)) De! És tényleg az volt már. Mindegy, viselem amit kell. Koncentráljunk a másik, már szélesebb útra, a jóra, arra amikor szívből jövően kapok és így adok.
ui: kicsit felpörgetném az eseményeket magam körül de, sajnos nem lehetek irányító. Pedig itt a tettvágy az életöröm és most mindent olyna lassúnak érzek. Nincs más mint bevárni míg ideérnek hozzám azok a dolgok amik hozzám tartoznak.