El figyelem hogy mire tanít a tér. Azzal kezdi, hogy bocsaasak meg magamnak. Azért, hogy belementem olyan kapcsolatokban ahol bantva voltam. Ahol becsaptak.. Stb. Nem volt érzelmi nehézség a gondolat erejével ment, bízom, hogy valóban megbocsátottam magamnak, ez a legnehezebb. De nincs más út, mint kiprobalni hogy így van e. Azt us megkaptam, hogy hogy.
És újra és újra bebizonyosodott, hogy a testünk mindent tud jelez és aki a mesterévé válik hatalmas sebesseggel hálad. Hiszen nem. Lépsz bele újra ugyanabba a gödörbe. Mindenkinél éreztem, hogy mi várható. Csak néhány példa, edző csaj bekebelez. Így lett. Addig addig ugyeskedett míg a talajt húzta ki a lábam alól, persze nem, mert levagtam magamról. Judit, attipor mindenkin. Rajtam is. Gyuri bekebelez, megszunsz létezni, uralkodik feletted, így lett, uralkodott rajtam. Nem kicsit. Pszichológus anyuka minden pillanatban jeleze, hogy ő irányít, így is tett, még a konzultációkat is. A Néni úgy intézi mézes mázas hizelgessel, hogy az legyen amit ő akar…. Sorolhatnam. De tényleg… Visszamenőleg 156788 évre.
És jövök én és ellenállók. Nem us bírnak érte. Rakaocsolnak a dozisra. Hiszen csak egy út van a megszokott. Ha kell akkor még többet nyomunk a, gazon, mit számít a másik mit érez, győzzek. Győztetek. Egy sem fordul meg, hogy mit tett… Nem látja. A testem jelez. Persze, sérülés van így is. Persze nincs más út mint kivarni míg ki éreznek a sebek… Ésszel nem lehet odebballni. Aztán amiket ez us eljön, és megbocsatani is sikerült magunknak akkor jön az öröm, és kiderul, hogy sokkal jobban ismerem a, testem mint azt hiszem és sokkal erősebb és tudatosabb vagyok mint azt hiszem magamról. Szépen csinálja az univerzum. Próbákon, sebeken át vezet, hogy alázat maradjon minden leoesem után. Ha nem lenne fájdalom a haladasomban akkor nagykepusegemben sima elszallnek. Hiszen ember vagyok. Szép kontroll a fájdalom.
Nincs más dolgom a megbocsátás után mint bizni, nyitni, és türelmesen várni. Azokra a helyzetekre, emberekre akikkel teremtjuk a szépet.
Újra csak azt tudom mondani : védelem alatt állok és hatalmas áldás van az utamon. Nagyon köszönöm. Nagyon.
Ugye, hogy milyen szépen tanítanak?
Reggel
Már megint álmodtam azt az álmot… Tesóm és apam. Undorító. Egy ideje jön ez a, tena kozekebb.. Engedem fel.. Biztos nagyon nehéz nekem ez még, azért ilyen lassan. Nem is kapkodok utána.. Kicsit mintha elforsitanam a, fejem..
Apam uralkodott anyám erejen, tesóm noiessegen, és az én lelkemen. Megkaparintott bennünk. Ebből élt. Nem kereste önmagát. És amikor én szándékosan elvagtam ezt a rabló enetgia számát, 1,5 hónap múlva már nem volt. Mikozben előtte semmi baja nem volt. Nagyanyám meg úgy uralkodott felettünk mint a Judit. Atgazolt. Ne legyenek kétséged. Egy ilyen nőnek, ilyen fia lehet. És ezek a férfiak keresik az áldozatokat sorba. Ahol visszaigazolast kapnak, hogy uralkodók. Mert anyu mellett gyikpisik. Az ilyeneknek vannak olyan hajlamaik mint a Barnabásnak us voltak ” az a Legfőbb vágyam, hogy teljesen megbizz bennem azt tegyek amit akarok veled”, aztán győzd őket kevagni magadról.
Lehet, hogy sokszor naivnak tűnök, mert a, szeretet mentén haladok és őket is mélységesen megertem, de korántsem vagyok az. Megtanultam vigyázni magamra. Nem kicsit. Tény, hogy szennyes minőségük van. Az is, hogy mindenkinek van ilyen. Nekem is. És az is, hogy nem erositsem azt a, tábort aki emiatt ítél. Nekem ezr kellett megtapasztalni. És ebből kijonni. Akik tettek velem, azoknak tán még nagyobb a, fájdalmuk. És megertem, hogy ilyen anya mellett nem tudtak mások lenni. Vagy, hogy a pénz az anyagi világ tartja össze a Gyuri és hasonló férfiak ferfiassagat. De, ettől függetlenül nem jöhetnek közel már. A minap találkoztam egy ingatlanossal. Kolléga volt azon a helyen ahol sokat bántják egymást az emberek. A részem. Aterzem. Látom. Megértem, de egy felszínes mondat után elseraltam mellette.
Van egy csaj a neten. Hatalmas követő tábor. Káromkodik feszt és szidja a narcisztikus embereket. Így nem lesz rend. Küzd. Még nem tudott megbocsatani. Talán tovább tud ebből a székből lépni. A világ attól emelkedik és nyugszik meg és ad esélyt azoknak is akik ebből a „narcisztikus” mintából ki akarnak jönni, ha nem bántuk őket, egymást. Ehhez még fiatal a világ, érzelmi szinten. A kar ma yo ga magas minőség. Tudatosság. Hívom be aki kész van erre. Egyenlőre a nőt többen nézik..
Egy út van, a szeretet. A megbocsatas. És a siker érzéssel tovább menni.
