Iden az a, feladat, hogy lagyuljak elfogadjak. Nem csak a, reggeli női minőség adódott mára, hanem férfi is.
Segítségre volt szükségem. Belekeveredtem a dolgokba. Kezdtem stresszes lenni, úgyhogy nem volt mit tenni segítséget kellett kérnem. Kértem. Erőből mellem állt és kb 1 órán keresztül támogatott. Kisvideokkal, fokokkal, mindennél. Semmit sem kért érte. Szoknom kell. Magát ezt a ferfi energiát is. Azt, hogy ő feszült. De mindent odaad. Viszont én is az leszek tőle, hiszen nekem nem megy mások feszkojatol külön választani magam. Azzal feszített be, hogy mindent odaad, és nem tudok teljesíteni. Benazok. Össze vissza. Akkor kileptem a beszélgetésből, mondva, hogy befeszulten. Vártam. Nyugom. Tudom, hogy szeret, hogy mindent odaad. Mindenhogy jó vagyok neki. De mégis sürget.
Szóval nem viccel az univerzum. Ha azt mondta, hogy kapok, hogy élvezzem, hogy lagyuljak, hogy fogadjak el, akkor intézi, hogy így legyen. Nekem „csak” az elmém helyett a megerzesimre szükséges hallgatni és lépni előre, előre.
Bazi gyors minden. Áldásos is.
