Együtt jutottunk át, az én nagy szabadág érzetem és az Ő ” minden úgy legyne ahogy én azt gondolom, szeretném, szóval tartalak, de valósítsd meg, amit szeretnék” minőségen. Az önfelvállalás mindig nagyon erős vízválasztó. Voltak is benne óvatos pillanatok, amikor nem lehetet tudni,hogy mi lesz, mindenki a saját álláspontját képviselte. Ott nem lehetet tudni, hogy lesz e közös pont még. Ezek csak pillanatok , mert a pillanat tört része alatt eldől minden, de nagyon élveztem a folymatot. Stabil maradni és közben szeretni, nagyon jó. De, nincs más út. Akkor is ha fáj valami, és akkor is ha ha szeretnék szabad maradni másoktól, miközben együtt. Napi szintű tanulás. És hát tudom jól, hogy a másik székbens sem könnyű.
Csodálatos ami itt történik. Partneri viszonyok. Elemkedés együtt. Teremtés és közösség. Időre van szüksg mire minden beérik, de megéri kivallani. Csuda bőség van.
Ui: Nagyon jó érzés kar máikkal együtt szeretni az emberekt. Látom, érzem, tudom, hogy miben van. Még nem esik szét, de már dereng sokminden. csak a szeretetben lehet változni. A Néni élete biztos, hogy változásnak indul a találkozásunk miatt. És za enyém is. Van mit bedolgozni mindekttőnknek. Imádom ezeket a találkozásokat! (Ui: nem lehet Neki könnyű velem:) Látom, hogy za önétzetét sértem, hogy nem úgy van ahoigy Ő azt a kedvesség erőszakján kerezstül rám akarta erőltetni…úgy,h ne is vegyem észre, hoigy az van amit Ő akar)
” meg kellene nézni”, „jó, majd megnézzük”, „szólni kellen a pincérnek”….és közben megterhetli a teret azzal, hogy én tegyem meg:))) Kisédes! 🙂
