Saját inkarnacios feladatom, hogy a női minőségemben megerosodjek. Ugyanakkor ez egy generációs minta véget is jelentette. Dedanyamtol indult a kálvária, ugyanis öt szerették a szülei. Jó apja volt. De6, az apukája korán elment, és mivel a család többi tagjának nem volt mit enni, belwment abba, hogy 18 évesen „eladjak”. Anyukája… Neki adta a legmodosabb gazdának, aki 20 évvel idősebb volt. És, 1,5 fejjel kisebb…
Nulla szerelem, szeretet. A férfi hamar kimutatta a foga fehérjét. Rettegtek tőle a családban. De ő volt a dedapam. Mit lehet tenni, nélküle nem léteznek, apám nélkül sem. Hozzánk tartoznak, osszetartozunk. Hatalmas birtok napszamosok, és egy boldogtalan feleség. Ez a minta rögzült. A nőkben és adtak tovább. Én meg kialltam a sorból. Ezekben a nőkben hatalmas erő van. És en ma már ezt hordozom. És felfelé élek vele. A Néni ma mondta, hogy nagyon erős vagyok. Igen. Én us érzem. A dedanyam és anyám, nagyanyám is iszonyú erősek.
Végül nem vittem el a Némít a tudattalanjaba. Mert nem volt feladatom ez. Kihatraltam belőle. Mindent tudok amit kell. A néni meg mwgveti az apját, én ilyenekkel MÉG nem foglalkozok. Majd ha szerezni akarja, akkor.
Még nincs vége a hetvegebek nálunk, de az biztis, hogy sorsfordító záró találkozás volt. Ahova aztán anyu is bekapcsolodott… Áldás van itt mindenkin.
Ui: TRXre mennek. De hova?!