Egy kismadár csiripel nekem az ablakban. ❤️.
A tegnapi napom megint Isten ajándéka. Történtek sorba az események, minden pillanatban a jelenben voltam. Tele volt csodával. Josaggal. Hulla fáradtan kerültem ágyba de nem azért mert mondjuk szennyes emberek atgazoltak rajtam, hanem mert temérdek élményem volt.
Erről jut eszembe egy korábbi sztori. Anyuka elhozza a gyereket. Manipulál mindent és mindenkit, még azt is eléri, hogy a foglalkozásokon ott lehessen. Tudja, hogy ő a hunyó, h a gyereket lealaztak a suliba. Addig addig ugyeskedik míg velem is ezt teszi. És akkor megnyugszik. Igen ám, de szembesitwm, hogy én is odaadtam mindent mint a gyereked és folem kerekestel. Ez a mechanizmus van a, gyermekednel is. Odaad mindent az osztalytarsanak és az osztálytars fölé kerekedik. Tudjatok mit mondott? Hogy tudja, hogy ez van, de mit csináljon,…. ??. Bezárás!! ?
Megkérdezem tőle, hogy szerinte hogy tanítsa meg a, gyereket arra, h szennyes embereknek nem-et mondjon? Válasz : en öt manipulálom. És ami a legszebb az egészben, hogy a gyerek olyan kártyákat húzott pl: „hazugság”, hogy szépen egyedül megfogalmazva, hogy el kell fogadnia, hogy vannak rosszandeku emberek. Persze, nem tértünk ki, hogy anyuka is az, de ez már egy olyan tiszta lelkű kisfiúnal aki magából indul ki és hiszi, hogy a világ olyan mint ő, nagy dolog. Ebbe a játék feladata én is beszalltam vele, mert én is ilyen vagyok. Szinte párhuzamosan ugyan azok jöttek ki válaszul mindkettőnknek. Szóval értitek. Anyuka még nem tud szetesni, h mit csinál. Békével elengedtuk egymást. Én ilyen hozzaallaasal nem dolgozok, ő meg hiszi, hogy nem fog nekem megfelelni. Kicsit az emberek el vannak tévedve. Azt hiszik, hogy nekem tesznek szivesseget, hogy darabokra esnek, hogy az amúgy jo szándékú gyereket, családját hogy szívja ki. És csinál belőle áldozatot. És intézi el, hogy épp ilyen szennyes nőt válasszon magának. Én naponta estem és ha kell esek szét. Nem értik, hogy engem nem érdekel mélyen a harca. Megyek tovább. Majd eljön sz idő, hogy ő is szetesik. Vagy majd következő életben. De, Hihhetetlen, hogy azt hiszik ebbe beszallok. És, hogy elhiszi magának, hogy győzött s velem van a baj. Pillanatnyilag lehet, hogy folem kerekedett, azt érezheti. De, hosszútávon lebukott. Szenny még soha nem győzött a tisztaság, felett.
Ezek mind a tejcsarnokos nő utódai. Szabó Kriszti, és a többi akik versenyeztek, irányítottak. És míg a naiv nagyanyám haragudott a nőre, addig én kidolgoztam ezt a mintát a családi vervonalbol. Ehhez csodás embereket kaptam hozzá. Annak a gyökerek a forrásai. Irigy nők akik folenk kereskednek fondorlatos módon. Már nevettem végig a folyamatban. És végig tudtam szeretni a mocskaban is. Gyökeréhez értem ennek is. Végtelen hálás vagyok, hogy az irigység ez az átok, amit az irigy nők ránk rakták kioldodott. Tudom ki vagyok, tudom, hogy mit kezdjek a szennyes minőséggel. Bárcsak tudta volna a nagyanyám is. Kiváló ember volt. Szorgalmas, erős. Épp mint az anyam. Dea sok fájdalom megkeseritette őket. Pedig, ahol sok a trutyit, ahol sok a szennyes ember, aki parahitakent megjelenik, ott bazi erő van a vervonalban. „Csak” annyi volt a feladat, hogy ki kellett ezeket dolgozni. A tisztaságot mindig üldözték, mert saját kicsinysegukre emlékeztette az embereket. Az én anyai vonalam tiszta. Épp ezért volt gyengitve ebben a manipulált világban. De most…. Most, h már a jóság ilyen erős, nincs akadálya, hogy úgy éljünk ami minket megillet. Végtelen a hálám. Mindenkiért aki segített. Akiket őszintén tudok szeretni, hogy ideertem.
Jelenben vagyok. Semmit se terveztem, de univerzum gondoskodik rólam. Teljesen „véletlenül” a királynői történetem folytatódik. Tegnap a ferfi erőt volt fontos befogadni a ennek a királynőnek. Olyan erőt ami úgy erős, hogy nem bant. Ehhez kaptam végtelen lehetőséget és sok sok erős férfi energiát, hogy szokjam. Ő az erő, én a lélek. Teljes szívemnek nyitva voltam s vagyok
