Rájöttem, hogy nincs mintám. Ez mit jelent?! Azt, hogy ugye eddig csináltak valahogy a nők az őseim, és azt én atfordítottam. Oké, hogy már nincs kapcsolódási pont a korábbi férfi minőséggel, hozzateszem harag sincs, „bármi lehet állapotban vagyok velük”, de most akkor nekem ki mutat mintát?! Ez most félelmetes, és mégis pozitív. Egyrészt, vagyok e olyan tiszta, hogy az ősi női ösztön „emlékezetből” ki tudom e hozni magamból, vagy nem. Másrészt, elég egyértelmű, hogy nem átlagos szerelemért tisztitittam ki magam, itt valami magasabb rendű kapcsolódást szabad bizni. Tehát, nem az arnyekaspektusaimat szeretném már látni benne, hanem ez annál sokkal több. Két szabad ember, akik egymás mellett még többek lesznek, de a saját útjuk a legfontosabb.
Most, hogy írom a női éreztem egyre stabilabb, és azt súgja ne aggódjak, menni fog. És azt is, hogy mellette a női minőségem még erősebb lesz. Hát ha ezt sugja… Akkor hiszek neki. Egyenlőre most ez így megnyugtat. De, ha, érzem, h van dolgom úgyis lépek. Mondjuk, a helyzet az, hogy nem ismerek senkit… Talan egy nőt, aki előttem jár ezen az úton. Aki kitárt és teszi és tisztítja magát és tudja, hogy neki magas rezgesbol lesz párja. És ha nem ebben az életben akkor nem ebben, egy a fontos, minél tisztább és szabadabb legyen. Hát én is így. De, azt is tudom, hogy bármi lehet. Inkább az „engedem” érzéssel vagyok. Mert tenyleg BÁRMI lehet. Úgyhogy korlátozó gondolatok : huss. Jöjjön aki jönni szeretne. Akivel jók vagyunk együtt. Legyen ez társ, ügyfél, bárki.
No, vissza a, saját útra ❤️. Jó reggelt!
