Minden körnek megvan a maga „haszna”. A hétvéginek több is lett. Ma, amikor egy negatív gondolatom gyöketét kerestem, rátaláltam egy viselkedési mintámra, ami az én játszmám egyik alapja. És azzal, hoigy ezt megláttam és azonnal kioldottam , valamint a mintán változtattam, megláthattam nagyobb összefüggésben is, hogy ki mikor és hol szeretett volna berántani a játszmájába:)) Most valamiért az edző csaj jutott eszembe. Első alkalom. „Nekem jött” mint egy tank. Álltam és néztem. Mondom, ki ez?! :)) Aztán azonnal bekapcsoltam azt a én-emet, hogy NEM!. Automatikusan. Aztán még hangosabb lett. De, mivel nem tágítzottam a NEM-emmel, kénytelen volt otthagyni. És most látom, hogy mi is az Ő játszmája. Attól függetlenül, hogy mesteremmé tettem Őt is, és a testem jelenlegi legjobb edzőjének tartaom. De, a jatszmájába nem sétálok bele. És most,h ezt leírtam jöttek mások is. Óh…tisztul a kép…nevetek. Ez de édes. Komolyan. Simán látom és a sebeket is amiket velük takargatnak:((
Apám játszmáját láttam meg először aztán anyuét. Tök jó. Minden tök jó. Minden nap tök jó. De, ezek különösen zseniálisak. Eddig csak zsigerből távolodtam el néhány embertől, de most már pontosna tuodm, és ráadásul már nem si az embertől csak a tettétől. Ilyen éles még nem volt a határ. miközben éltem ezt. De, nem voltam ilyen tudatos rá. Jajj, annyi minden történik. Szeretem az emeberekt. Nem kicsit!
Kicsit később
Mehetek innen tovább. Segítséget szükséges kérném. Ez a következő lépés. De, kitől?! Nem látok senkitől akitől kerhetek. A hétvégi mély szántás után, todok kérni, bízni, de kiben?! Nem látok senkit. Pedig nekem a hivatásomban szükségem lenne egy mentorra, segítőrw. Jönnek ezek a, srácok, hogy hirdessek velük. Jobbnál jobb marketinget csinálnának velem… Szuper hírdetések, stb. Nem visz rá a lélek. El nem tudom képzelni hogy ezt a, tiszta tudást, óriás plakátok hirdessek. Az ilyen motivációs előadóknak jó, de nem nekem. Ez más minőség. Itt sírunk a konzultáción, itt megszeretjük magunkat.. Ez nem plakatra való.
És nem úgy tűnik, hogy a Mester lép előre. Valamiért leallt az applikacioval. Filmet forgat, vagy nem tudom. Viszont, szeretnék tartozni valahova. Nyilván nem mindegy hova. Mindenképp a fejlődő, tiszta minőségez. Ez nem sza bó pé tér minőség. Az a baj, hogy senkit se látok aki így. És akivel lehet közösen. Pedig én itt vagyok s tartoznek. Mesterhez főleg. Bízom, hogy lesz erre is út előttem. Mondjuk bárki tényleg nem. Hmmm. Bízom, hogy elindul a Mester vagy nyílik a tér, s látom merre lépjek, kikkel vággyak együtt dolgozni. Projektelni. Emelkedni.
17:30
olyan kicsi vagyok. Annyi minden van amit még nme tudok. Néha olyan nagy a mellényem. Aztán meg rájövök újra és újra milyen kicsi porszem vagyoka gépezetben. És, hogy mennyi de ténylleg mennyi kiváló ember van. Elmúlik ez is. Egyik érzéshez sem ragaszkodok, de újra és újra felbukkan, hogy legyek hálás, hogy élek. Tegyem meg amit tudok. Csendesen. Nagyravágyás nélkül.
