Meleg szeretettel ébredtem. Érzem, hogy így szeretem magam és másokat is. Mélyen. Elmondhatatlanul jó érzés. Persze, karmák, meg minden, de az alap ez a mély szeretet. Ettől még jó, hogy nem hív a Judit.. Stb.. Mert tenyleg ne bántsuk egymast. De, nagyon szeretem őt is. Ilyen vagyok.
No, és így ébredek. Nézem a leveles ladam… És egy hosszú, hálás levél. Hogy mit és hogy változtatott az életen mióta volt nálam. És… Hogy köszöni.
A SZERETET amivel ébredtem sokszorozva lett. Hálás vagyok. Nagyon ❤️.
És most vár, Budapest ❤️❤️.
6:40
Már a vonaton. 6an egy boxban. Elmondhatatlan melegség. Árad mindenkiből a jóság. Amint beléptem éreztem a jóságot. Azonnal elujsagoltam, h nincs vízem, mert egy másik korom béli is jelezte, hogy nem tudott pogácsát venni. Azonnal cseréltünk. Ő adott vizet, én meg az egy szem almamat. Elmondhatatlan mennyi jóság van ebben a kabinban. Érzékeny befogadó csend. Arról nem us beszélve, hogy már a parkolásom is Isten ajándéka. Szinte kiparnazott, nekem készített ingyen hely.
Barmi jon a nap további részében épp így fogadom.. Hálával. Elfogadással. Mintha a mennyországban élnek.
Győr
Az egész box leszállt, kivéve én. Új emberek. Idősebbek az elozoektol. Itt már érezhető a polaritás. Az egyén nagyon erős megnxilvanulasa. Egész más lett az energia. Szoknom kell. Egyedül vagyok benne. Nincs mély befogadás csak egymás mellett „éles”. Nem lehet minden tökéletes, ezt is el kell tudni fogadni. Vigyázok a fényemre, melegségemre. Tudattalanul szívják a másik figyelmet. „okos vagyok”. (ezen a vonaton mindig sokan vannak. (én mindent tudok hangleejtessel)). „Erdekes,… Ott pont ülnek ahova A jegyem szól”. Mintha ott se lenne a másik, aki épp nem jó helyen ül. Vedd észre már magad – energia rablás.
Mindeközben, kaptam egy meleg ajánlatot, kerest, hogy látogassak meg valakit. Nagyon szeretne.
Már nagyon tudom mi a jo nekem. Ügyfélnél ha én írányitok. Kapcsolataiban a meleg, intim tér. És mindegyikben ott az öröm. No, ez a szint. Ebből nem tudok engedni már. De az ettől való „másság” elfogadását is megengedem. Lásd itt a fülemben most. Minebestere ez nekem nem jó.
Tegnap volt egy olyan ügyfelem aki a lányát szeretne hozzám hozni. A kislány nem szeretne jönni. Odahozzta hozzám, hogy én győztem meg. Rövid ideig engedtem ezt a szinjatekot, hogy én pitizzek a kislánynak. Később mikor elmentwk apukanak megirtam, hogy mit szeretnék. Azt, hogy ugorja meg ő a lécet, és ne velem ugortassa meg. És, hogy így nem fogadom a gyereket.
Szóval igen. Tudom mi a jo nekem. Tudom, hogy kivel tudok együtt fejlődni, haladni. Munkában én vagyok a vezető, magánban engem vesznek körbe szeretettel. (persze, ezek percenként változó minőségek. De mindennek a hála az alapja. Ahol ez nincs meg, oda én nem tartozok.
De jo, hogy irhattam. Majdnem elvesztem köztük itt a kabinban. Most újra sugárzom magam, és érzem a burkolt amivel korbevettem magam. Bejohet minden ami támogat, kívül marad ami nem. Yes.
