A hajnali ébredő érzés a tisztaság. Egyre élesebben hallom a kint beszélgető madarakat. Öröm.
Sokáig csak ésszel tudtam, hogy mivel én ilyen nagy léptékben haladok az önismereti utamon ezért az ügyfeleknek is van lehetőségük nagyot lépni, akik jönnek velem. Ésszel, de nem volt zsigeri az élmény. Valahol magamat hibaztat rám, hogy sokan nem lépnek velem. Magamat, vagyis őket IS Aztán jön egy ügyfél, kér időpontot, beszélek neki a kincseirol… Felderul. Majd a konzuktacio végére a földdel lesz egyenlő. Végre nem bantom magam miatt. Megkérdezem, h jól van e. Mondja, igen. De, látom, h nem. A feltett beszélgetést se nézi meg, amit egy hétig a youtubon fent hagyok. Jó, elengedtem. Azért kicsit Haragszom rá. Mert a, szívem lelkem, minden tudásomat odaadtam és nem lép. Ez a zsigeri élmény. A harag. Felfedezem. De jó. Akkor ezzel tudok dolgozni. Megbocsátok. Szeretem. Magamba, mert nem találkozunk.
Egyszer csak ír nekem, hogy kér időpontot. Örülök. De, van bennem némi ellenállás, hiszen belwfutottam már abba, hogy szét nem akarnak esni, csak az információ kell, hogy a párjukat manipulál jak.
((((( Volt akivel még itt felvettem a kapcsolatot néhány mondat erejéig, és megirtam neki, hogy milyen csidalatos, örültem, hogy találkoztunk. És, hogy most ennek az energia szálnak vége köztünk. Szépen elvaltunk. Békében. Nincs közös út. Ha nem ugrunk tovább együtt, nincs közös út. Teljesen máshol leszünk már néhány hét alatt is. Kb 2-3 hét van ahogy így látom, míg nyitva az ajtó… Ott még visdza lehet egymáshoz térni. De utána az ajtó végleg bezarul. És megtörténik a békés elengedés. Nagy dolog ez is.))))
Találkozunk. Őszintén elmondja, hogy mennyire haragudott rám. Hogy azt érezte az eddigi önismereti munkája semmit se ér. És ez padlóra küldte. Aztán rajott, hogy micsoda lehetőség ez itt most. Milyen nagy szintlépés.
Nem tudjátok elkepzelni, hogy mit éreztem. Az öröm a hála, a kosziiiiii érzés 1000el. Innen már jöttek a további sikerek. Anyuka akit szembesültek, hogy hiába hozzá a lányát, ha ő továbbra is sajnaktatja magát nem lesz változás. Vagy beleall ő is változása vagy sokat nem ér, hogy hozzám hozzá a lányát. Karba teszi a kezét. Mondom most bezártak és kizartal engem? Ő : igen. Ez most nehéz. Én : jó, gondold át. Így tudunk együtt dolgozni 3an a lányodert, önmagunkeet.
Eltelt egy hét, és visszajott. Tudom, hogy nagy meló ez neki. 56 évet így, ovisan élt. A jövök én, hogy fel szükséges nőni.
És a zsigeri élmény bennem így íródik felül, siker érzésre. Hogy ők megugorjak magukat. Azért, mert én meg nem állok meg őket nézni. Hanem haladok tovább. Szeretettel elengedtem s a saját utánra figyelek.
Minden nap ajandek, de az amikor emberi sorsok fordulnak új irányba csak azért mert őszintén vagyok jelen számukra, az eszméletlen emelő.
Egy másik kisfiú szülei már nem us gondolkodtak, hogy jöjjön e vagy ne a, gyerek. A telefonba simán mefmondtam, hogy itt nyílt őszinteség van. A gyerek kit néz le, melyik barátját, és ki az ak öt nézi le? Hogy lehet ebből kijonni? A haragjat mikor és hogy érzi… Stb… Stb. Semmit se titkoltam, sőt… Most döntse el. Ugyanis én eldontottem, hogy csak olyan gyerekekkel foglalkozok ahol a szülők is BELEALLNAK a helyzetbe. Én mondtam, hogy jó inkább találkozzunk, beszélgessünk és majd eldönti utána, hogy akarják e ezt. Találkoztunk. És már ott mondta, hogy nekik nincs ketseguk, hogy a gyerek jön hozzám. Egy másik táborba befizettek már, de lemondtak azt. Holott ott egy folyamatra épülő edzés lesz a gyereknek. 3 hétig. De kiveszik onnan.
No, ezek siker élmények. De, erre is most jövök ám rá ahogy írom. Abszolút nem volt eddig ez tudatos. Fél se fogtam, hogy mennyi ajándékot kapok, hogy ezek nagy dolgok. De most, hogy leirtam osszeall. Hogy bár megyek a saját utamon mint egy gyorsvonat előre, vannak és lesznek akik erre a gyors, és nagyon hatásos önismereti vonatra szeretnének felszallni hozzám.
Hálám végtelen, ❤️❤️❤️
Minden találkozás egy lehetőség. A, szintlépésre. Milyen ajándék, hogy apám hatalomra vágyott anyámmal szemben. Halmoztak a pénzt a vagyon emiatt. Élni nem élt, így élete munkájának ilyen gyümölcse nálam landolt. Hát nem ajándék? De! Gyuri tudása, amiért a földig hajlok, hát nem ajándék?! De! A Judit akit pont úgy mint anyu. Hát nem ajándék?! De! Szívós, erős nők. Hát nem a női erő az ami a legfontosabb? De! Kérdés, hogy mire használom apam hatalmat, vagyonát, Gyuri harcban szerzett tudását, és anyám, Judit erejét. Arra amire ők vagy másra. A befogadására vagy a fonokoskodesre? A megosztasra vagy a harcra?! Hát nézd meg, nem ők a legnagyobb ajándékai az életemnek?! De! Akkor is ha nincs közös út. ❤️❤️❤️
