Ma kinyílt egy új energia kapu. Kiastuk a korabbi alapjainak, 2012 től és most kezdhetunk építkezni. Új alapra új házat.
Mivel folyamatában történt bennem és körülöttem a változás, sok extra ma nem volt. Egy ideje stabil a boldogsagom, örömöm. Persze, mindig nincs ez. De, extra kilengesekrol már rég nincs szó. Most ami miatt turelmesnek kell lennem, az mások fergei. Latom a, sorsukat, karmaikat. Újat már nem akarok, ezért visszahuzodok, mikozben szeretek. Látom, hogy nem könnyű. Ide tolnak a felelosseget, és nem az egység felé lépnek. Nem veszem át, se a felelősséget, se anyuks, apuka alarcat.
Minap is volt egy ugyfelem. Nem jön újra egy ideig, de bekesen valtunk el. Azt mondja, h tanár vagyok. ( büszke voltam erre), de benne a, tanár álszent minőséget jelent. Nem tiltakoztam, nem érint meg, nem érdekel már más karmaja. Hallgattam, ültem, inkabb lelkesitettem a testtartásommal. Egyszer csak elcsendesedett, és azt mondja, furan erzi magat. Gondolom nem kellemes radobbenni, hogy megitelek vakakit, aki nem csap vissza es raadasul nem is olyan mint amilyennek gondolom. Azt mondja, hogy a jelenbe érkezett. végre. Egy feladatot megcsinaltunk, de elengedtem. Nincs kész a valtozasta.
Fontos volt neki, hogy ő legyen az okosabb. Megadtam neki ezt az érzést, mert láttam, hogy a félelem túl nagy még benne. Még nincs kész a fektetel nélküli szeretetre. Megerezte mi az, de nem tudja még odaadni magát neki. Jó. Így is jó.
Látni mások sebeit, és igy is szeretni. Csodalatos érzés. Nincs harc. Megértés, elengedes. Nincs gőg, hogy de jó, hogy győztem vagyhasonlo. Csak elengedo szeretet.
Fontos lett, hogy mást ne bantsak. Olyan ovatos minden. Ha szolok is bármi miatt, csak félve óvatosan. Hogy tudjon ebben az őszinte onfelvallalasban növekedni a masik. Mindenkepp a fő cél, hogy ne legyen karmám. És masnak se okozzak. Ez annyira szép. Csak finoman kozeledunk.. Ovatosan. Nincs ez a”gyoztem” érzés. Hanem csak ez a”figyi.. Ez nekem fáj „. Bőven elég. Aki érző lélek az úgyis meghallja egyből. A többiek is, csak lehet, hogy eltelik nehany év. De, a léleknel nincs nagyobb úr. Mindenre emlexik es mindent jóvá szeretne tenni. Mert az mindig jobban fáj ha mást bántottunk, mint ha minket bantottak.
Epp a kolléganőmnek meséltem a héten, hogy mennyi, de mennyi nap sirtam azert mert gondolatban szóban cselekedetben megiteltem, bantottam a szuleimet. En emoatt rengeteget sirtam. Persze lehet mondani, hogy ők kezdték. Ők neveltwk így, hogy támadó gondolatok legyenek bennem. De a, saját lelkemmel nekem kell elszamolni. Azt en viszem magammal mindig minden pillanatban. Dobbenetes hogy tud fájni amikor rajossz, hogy bántottál mást. Mikor nem álltál mellé, ha kérte. Nem tudtam többet adni ez tény, akkor abban a pillanatban. De, mikor mar nyitva a szíved, akkor visszajonnek ezek az emlékek. És akkor sírsz. Sírsz, hogy szivtelen voltál. Igy bocsatasz meg magadnak is. Ez nehéz. Csak az tudja aki mélyen átélte már a saját felelősségét. A többi felszín… Elme. A Mester arra tanít, hogy nem a másik a fontos, hanem az en lelkem. Annak a, tisztaságára kell vigyázni.
Szóval most így vagyok. Boldogan, stabilan. Rend van bennem es korulottem. Ossze vagyok tartozva magammal.
A héten 4 új ügyfelem lett. Ez is buszkeseggel tölt el. Hálával. Örömmel ❤️❤️✨?
