Köszöntelek!
Egy ideje tudom, hogy nincs fontosabb annál, minthogy békében legyek önmagammal. Ez nem könnyű. Még sokszor kapom magam azon, hogy már megint megalkudtam, gyáva voltam és lemondtam önmagamról a szeretetért, vagy egy olyan íratlan társadalmi elvárásért, amivel nem tudok azonosulni. Sok tapasztalásra van még szükségem.
Néha kiírom magamból ezeket. Talán lesznek, akik olvasás közben önmagukra ismernek. Velem nevetnek, velem éreznek. Esendőségüket, bátorságukat felvállalva aztán, egyre bátrabban lépkednek, haladnak majd a saját útjukon.
Nekem legalábbis ez a célom. Önfelvállalás. Hittel, bátorsággal, bizalommal, örömmel, néha esve-kelve, sírva-ríva, de mindig, minden körülmény között vállalva azt, amit éppen érzek, gondolok.
Varga Eszter
